Bár a huszadik életévemet sem töltöttem még be, mégis úgy döntöttem itt az ideje elkezdeni egy blogot írni. Alapvetően mindig is foglalkoztatott a világ, hogy mi hogyan működik. Leginkább az emberekre voltam/vagyok kiéleződve, folyamatosan szemmel tartom embertársaimat anélkül, hogy fogalmuk lenne róla. Elég ha csak felszállok valamelyik tömegközlekedési járműre, azonnal belecsöppenhetek akárkinek az életébe, ugyancsak pár másodpercre, mégis a részemmé válnak azok az információ morzsák amelyeket az emberek elárulnak magukról.
Első blogom megszületését a kapcsolataim ihlették. Mivel fiatal vagyok, természetes, hogy rengeteg ember vesz körül nem csak iskolában, de baráti társaságokban, családi környezetekben. A családot jelen esetben szándékosan tettem utolsó helyre, hiszen most azokról a kapcsolatokról szeretnék írni amelyet mi magunk választunk, és nem azokról amelyekbe bele születünk.
Voltak, vannak baráti társaságaim, mégis egyetlen embert tudok megnevezni barátnak, aki a szó szoros értelmében ellátja ezt a feladatot. Bár köztünk is gyakori az összezörrenés, mégis 5 éve hűségesen szolgáljuk egymást. Természetesen alakítjuk egymás személyiségét, ki jobban, ki kevésbé. Természetemből adódóan eléggé befolyásolható vagyok, így a barátságunk során többször származott ebből kellemetlenség, de mikor rájöttem, hogy nekem saját életem van, aminek része ez a barát, akkor könnyen áthidaltuk ezt a problémát. Ő nyitottabb volt más társaságok felé is, én pedig a bizalmatlan szerepet magamra vállalva próbáltam megtartani a saját kis világomat. Tinédzser révén változtam, én is nyitottabb és tapasztaltabb lettem, így már én is szívesen ismerkedtem más emberekkel is, de sosem voltam bizalmas mindenkivel az első perctől kezdve, sőt. Ezekből az ismerkedésekből alakultak ki az iskola által mélyebb barátságok, de az utóbbi időben inkább csak felületes haverkodások.
Jelenleg abban a státuszban vagyok, hogy elvesztettem néhány kapcsolatomat. Bár bizalmatlan és valamelyest zárkózott vagyok, mégis rosszul érint. Persze belátom, hogy mindegyik elvesztéshez hozzájárultam én is, hiszen ezek nem egyoldalú kapcsolatok voltak. Valahol azt érzem a barátomtól való függés vezetett ide, aki most tanulja, hogy tőlem hogyan legyen független. Butaságnak tűnik, de megélni ennél picit bonyolultabb.
De hogy a bloghoz passzoljon a cím is, ezért kitérek a valódi okra, amiért leírom belső gondolataimat. Sokadszorra, de talán most a legmagasabb szinten találkozom az emberek negatív tulajdonságaival. Feltudom sorolni többek között a gonoszságot, az aljasságot, a hazugságot, az álcát, amit az emberek maguk előtt tartanak. Továbbá kitérnék a magas fokú egoizmusra, önérzetességre és nemtörődömségre. Minél jobban megnyílik előttem a világ, annál elkeseredettebb vagyok. Egyre jobban háttérbe szorulnak a pozitív tulajdonságok amiket eddig gyermek szemmel meg tudtam látni. Igaz lenne a mondás, hogy a felnőttek mind hülyék? Tényleg óvni kell a kisembereket attól, hogy egyszer felnőjenek? És ez a hozzáállás vajon hova vezetne?
Nem tudom. Ahogy azt sem, hogy mi szükség van a világ elrondítására, másokban való károkozásra. Ez vinné előbbre az emberiséget? Tisztában vagyok vele, hogy nem lehet epermezőkön élni, ahol a rózsaszín pónilovak a tenyerünkből eszik a csokidrazsét, de talán meglehetne próbálni egyszer odafigyelni azokra az emberekre is, akikre eddig rá sem néztünk. És bőven elég lenne ha mindennap csak egyetlen jó dolgot tennénk embertársainkkal. Nem arra hívom fel a figyelmet, hogy a legnagyobb adományokkal támogassuk az elesetteket, csupán egy mosoly. Nem mondom, hogy egyetlen mosollyal szép lesz a világ, de meg kell próbálni pozitívnak, és embernek lenni. Ha mi rosszat teszünk, visszakapjuk. Ugyanezen az elven alapul a jóság is, amit másokkal teszünk.
Nem tudom hány ember kattintott a blogomra, és egyáltalán hányan vették rá magukat, hogy elolvassák, de ha csak egy valaki megtette, számomra már ez is pozitív. Nem várom el senkitől sem, hogy az én véleményemet mások osszák, egyszerűen itt volt az ideje kiadnom magamból azt, amit már régen meg kellett volna tennem.
További szép napot kívánok Mindenkinek! 🙂
